Please update your Flash Player to view content.
 QUBER - get it free
Nyomtatás
PDF

A műtét - lépésről lépésre

 

Célszerűnek tűnik, hogy a fogászati implantáció menetét egy egyszerű eseten keresztül szemléltessük.
Tegyük fel,  hogy egyetlen fogat pótolunk fogászati implantátummal.

Ilyenkor a következő műtéti és kezelési lépéseket végezzük:


 A képen látható fog mellé fogunk behelyezni egy darab fogászati implantátumot.
Az ínyen vezetett metszésből, vagy ún. transzgingivális módszerrel - kör alakú "ínykivágó" eszközzel - szabaddá tesszük a csontfelszínt.
Azt, hogy e kettő közül melyik feltárási technikát alkalmazzuk, az előzetes implantációs műtéti terv során határozzuk meg. Mindkét módszer célja az, hogy elérjük a csontfelszínt ott, ahol a fogászati implantátumot be kívánjuk ültetni.		 Az ínyen vezetett metszésből, vagy ún. transzgingivális módszerrel - kör alakú "ínykivágó" eszközzel - szabaddá tesszük a csontfelszínt.

Előfúróval (vezetőcsatorna-fúróval) - az előzetes implantációs tervnek megfelelően - meghatározzuk a fogászati implantátum helyét, hosszúságát és irányát.
Ezután kialakítjuk a csontfészket, vagyis az implantátum vastagságának megfelelő csontmennyiséget "kimarjuk" a csontból.
Bizonyos esetekben menetet is vágunk a csontba. (Fontos megjegyezni, hogy az implantátumot nem ez a menet, hanem az implantátum felszíne és a csont között kialakuló szoros kapcsolat fogja majd a csontban tartani.

 Előfúróval (vezetőcsatorna-fúróval) - az előzetes implantációs tervnek megfelelően - meghatározzuk a fogászati implantátum helyét, hosszúságát és irányát. Ezután kialakítjuk a csontfészket, vagyis az implantátum vastagságának megfelelő csontmennyiséget "kimarjuk" a csontból.

Behajtjuk a fogászati implantátumot az előkészített csontüregbe.
Az implantátum ilyenkor már stabilan áll a csontban (ezt nevezzük primer stabilitásnak).
A primer stabilitásra azért van szükség, hogy az implantátum felszíne és a csont közötti oldhatatlan és szoros kapcsolódás létre tudjon jönni.

Az implantátumok felszínéről ide kattintva olvashat bővebben.		 Behajtjuk a fogászati implantátumot az előkészített csontüregbe. Az implantátum ilyenkor már stabilan áll a csontban (ezt nevezzük primer stabilitásnak).

Az implantátumba ún. gyógyulási csavar kerül az osszeointegráció - vagyis az implantátum és a csont között kialakuló kapcsolódás - kialakulásának idejére.
Az implantátum a gyógyulási időszakban az íny védelme alatt gyógyul.
Ilyenkor jön létre az implantátum speciálisan megmunkált titán felszíne és a csont közötti erős kapcsolat, az osszeointegráció.
A fogászati implantátum gyógyulásának idejére teljes szöveti nyugalomra van szükség.

 Az implantátum a gyógyulási időszakban az íny védelme alatt gyógyul.

A gyógyulási időszak elteltét követően az implantátumba műcsonkot helyezünk. Ez a műcsonk az implantátum felszabadításakor nem kerül bele egyből véglegesen az implanátumba, mert a fogászati korona készítésenek munkafázisai alatt a fogtechnikusnak még szüksége lesz rá.

A műcsonk és az implantátum közötti kapcsolatot általában - implantációs rendszerenként némileg eltérő módon - egy ún. átmenő csavar biztosítja.
A műcsonkot úgy képzelhetjük el legegyszerűbben, mint egy lecsiszolt fogat.		 A gyógyulási időszak elteltét követően az implantátumba műcsonkot helyezünk.

A műcsonkra rögzítjük - speciális ragasztó anyag segítségével, vagy esetleg csavarozással - a fogtechnikai laboratóriumban elkészült fogászati koronát.
A fogászati implantátum és a csont között kialakult osszeointegráció révén az így pótolt fog igen hosszú ideig biztosítja a hiányzó fog pótlását, anélkül, hogy a szomszédos fogak lecsiszolására lenne szükség.
 A műcsonkra rögzítjük - speciális ragasztó anyag segítségével, vagy esetleg csavarozással - a fogtechnikai laboratóriumban elkészült fogászati koronát.

Egy szintén egyszerűsített 3D animációs filmet tekinthet meg a fogászati implantációról ide kattintva.