Indikációk

Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy melyek azok az esetek, amikor a fogászati implantáció megoldást nyújthat.

Az implantációval kombinált orális rehabilitáció fontosabb indikációi:

• részlegesen vagy teljesen foghiányos páciensek rehabilitációja (sorközi foghiány, sorvégi foghiány, szubtotális fogatlanság, teljes fogatlanság)
• anodontia vagy hypodontia
  (Anodontia: teljes foghiány. Veleszületett teljes foghiány; fejlődési rendellenesség vagy magzati károsodás következménye. Egyes esetekben a fogcsírák ki sem fejlődtek, máskor a fogcsírák megjelennek ugyan, de nem fejlődnek tovább.
  Hypodontia: a kívánatosnál kevesebb számú fog fejlődik ki; a maradó fogazatban leggyakrabban a felső kismetsző, a második kisörlő, vagy a harmadik nagyörlőfog (bölcsességfog) nem fejlődik ki. Az alsó fogazatban a középső metszőfogak kifejlődése maradhat el.)
• trauma vagy daganatos megbetegedés következtében kialakult foghiány, a száj, állcsont és az arc környékének kemény- vagy lágyrész defektusának kezelése
• veleszületett fejlődési rendellenesség (ajak-, állcsont-, szájpadhasadék) következtében kialakult fogazati eltérések korrekciója
• rágási diszfunkciók, orthodontiai eltérések (felső és/vagy alsó állcsonti elváltozások)
• esztétikai hiányosságok
• fogazati rendellenességekből adódó beszédzavarok
• az állcsontgerinc kifejezett atrófiája, a műfogsor nem megfelelő stabilitása (az atrofizált, vagyis "leépült", megkevesbedett csontállományú állcsontra szinte lehetetlen megfelelő stabilitású és feladatát betöltő, használható műfogsor készítése)

Mi a célja az implantációval kombinált orális rehabilitációnak? Vegyük sorra őket!

• a rágószervek működésének helyreállítása/javítása
• az esztétikai megjelenés helyreállítása/javítása
• a hangképzés helyreállítása/javítása
• a természetes kemény fogszövetek megőrzése, a foghiányt határoló fogak épségének megtartása (egyszerűbben fogalmazva: a fogászati implantáció lehetőséget ad a fogak olyan módon való pótlására, hogy a szomszédos fogakat nem kell lecsiszolni a foghiány pótlása érdekében)
• az anatómiai struktúrák megőrzése (az állcsontgerinc atrófia lassítása, okklúziós trauma megelőzése, helytelen terhelés megelőzése)
• a kockázatos (túl nagy kompromisszumot igénylő) rögzített protézisek elkerülése (nagy fesztávú hidak, lengő hidak)
• a fájdalom/diszkomfortérzés csökkentése és megszüntetése
• az állcsont-orthopédiai kezelések sikeresebbé tétele
• a sebészi pótlások és zárólemezek stabilitásának javítása