Implantátum-felszín

Osszeointegráció, vagyis az implantátum beépülésének folyamata azt jelenti, hogy egy bizonyos idő elteltével a fogászati implantátum és a befogadó csontszövet között oldhatatlan, erős összeköttetés jön létre.

Ez a tény szövettani vizsgálattal igazolható. Kialakulásának az alábbi feltételei vannak:

• a bioinert implantátumfelszín (ilyen a titán)
• megfelelő műtéti technika (aszeptikus, atraumatikus)
• a gyógyulás idejére teljes szöveti nyugalom
• a gyógyulás után az implantátum fiziológiás terhelése.

A bioinert implantátumfelszín - a titán

Manapság a fogászati implantátumok túlnyomó többsége színtiszta titán. A titán felületi oxidréteggel rendelkezik. Jó mechanikai tulajdonságai és alacsony fajsúlya miatt alkalmas fogászati implantátumok készítésére. Az implantátumok a gyártási folyamat során ún. passziváláson esnek át. A passziválás az implantátum oxidrétegének kialakulását segíti elő. Ezen kívül az implantátumok felületének porózusnak is kell lennie, mert a porózus felületeken a csontintegráció gyorsabban következik be. A felületi kezelés egyik lehetséges módja az ún. plazmaszórás, vagyis az implantátum felületének egyfajta titánporral, nemesgáz segítségével, magas hőmérsékleten történő "megszórása".

A megfelelő műtéti technikát egyrészt a kiváló minőségű műszerezettség, másrést a magas szintű szakmai rutin biztosíthatja. Az aszeptikus körülményeket a páciens implantációra alkalmas szájhigiénés állapota határozza meg, ezért okvetlenül szükséges, hogy implantációs műtét előtt - amennyiben a páciens saját fogakkal is rendelkezik - professzionális szájhigiénés kezelést végezzünk.

Teljes szöveti nyugalom a fogászati implantátumok gyógyulásának idejére

Az implantátum felszíne általában csavarmenetes. Ez alapvetően két okkal magyarázható. Egyrészt azzal, hogy a csavarmenet szükségszerűen megnöveli az implantátum felszínét, így az osszeointegráció nagyobb felületen megy végbe, vagyis erősebb lesz. Másrészt: a csavarmenet által biztosított az ún. primer stabilitás, vagyis az, hogy az implantátum az osszeointegráció idejére tökéletesen elmozdulás mentes állapotban legyen. Ez az állapot a csontintegráció elengedhetetlen feltétele.
A teljes szöveti nyugalom biztosítására alkalmasabb az olyan módon végzett implantációs műtét, amikor az implantátumokat sebészi feltárásból helyezzük a pótolni kívánt fog / fogak helyére. Ilyenkor a megfelelő lebeny elkészítése után behelyezzük az implantátumot / implantátumokat, és felettük a sebet varratsorral zárjuk. Így az implantátum és közvetlen szöveti környezete nem érintkezhet a szájüregi flórával. Amennyiben csontpótlásra is szükség van, akkor a beavatkozás csak ilyen módon történhet.

Összességében a csontintegráció egyfajta speciális biológiai kapcsolatot jelent a csontszövet és az implantátum között. Ez a kapcsolat lehetővé teszi a rágóerő átvitelét az implantátumon keresztül az implantátumot befogadó csontszövetre. Az osszeointegráció ugyanakkor egy mikroszkópikus szinten létrejövő kapcsolódás az implantátum anyaga (titán) és a csontszövet között. Bár a csontintegrációval kapcsolatban számos részlet ismert már, el kell azonban mondani, hogy a folyamatosan zajló kutatások újabb és újabb ismeretekkel szolgálnak. Az osszeointegráció létrejöttéhez szükséges idő általában 3 hónapra tehető. Meg kell jegyezni azonban, hogy egyes kutatások ezt az időt kevesebbre vagy többre teszik. A mindennapi implantációs gyakorlatban azonban ezt az időtartamot fogadjuk el, tehát ennyi idővel az implantátumok behelyezését követően készülhet fogpótlás (korona, híd, stb.) a beültetett implantátumokra. Ezt az időt meghosszabbítja, ha az implantáció előtt csontpótlás vagy arcüreg-alap emelés (sinus lift, sinus eleváció) is szükséges.