Csontpótlás
Az állcsontok csontja általában egészen addig nem kevesbedik meg jelentősen, míg abban fogak vannak. A rágás erői „csontállomány –megtartó” erőként hatnak, és nem engedik elfogyni a csontállományt.
A csontkínálat tehát akkor fogy, ha a fogak elvesznek. Ilyenkor megszűnik az a fiziológiás hatás, amiről az előbb szóltunk. A protézisek természetellenes erőket közvetítenek az állcsontokra.
Természetesen vannak olyan kórképek is (fogágybetegség, oszteoporózis, stb.), amelyek a csontkínálatot csökkentik.
Mik azok a csontpótló anyagok?
A csont pótlására autogén („saját csont”), allogén (más emberből származó), alloplasztikus (szintetikusan előállított) és xenogén (állati eredetű) anyagok használhatóak fel.
A saját csont leggyakrabban csípőcsontból, az állkapocs elülső részéről vagy a koponyatetőről származhat.
Allogén csont alkalmazása hazánkban jelenleg nem elterjedt. Az alloplasztikus anyagok viszont igen népszerűek. Ezek trikalcium-foszfátok, hidroxiapatitok, stb. Kisebb mennyiségű csont pótlására minden további nélkül alkalmasak.
Manapság csontpótlás céljára ún. béta-trikalcium-foszfátokat alkalmazunk.
Mikor van szükség csontpótlásra?
Általában akkor, ha a fogászati implantáció céljára rendelkezésre álló csontmennyiség nem elegendő az implantáció céljára.
Ennek oka az alsó és a felső állcsonton más és más:
1. az alsó állcsonton az alsó 4-es fogak vonalától hátrafelé fut egy ideg, amely az állkapocsban, csontcsatornában helyezkedik el. Előfordul, különösen hosszabb fogatlanság esetén, hogy az ideg és a csontfelszín között rendelkezésre álló csontkínálat nem elegendően magas, vagy nem elegendően széles az implantátumok befogadására.
2. A felső állcsont esetében a leggyakoribb eset az, hogy az arcüreg és a csont szájüreg felőli felszíne között található csontkínálat nem elegendő az implantátumok befogadására,
3. ezen kívül előfordulhat, hogy bárhol, vagy akár mindenhol kevés a csontkínálat, nem elég vastag vagy magas az implantátumok befogadására rendelkezésre álló csontmennyiség és
4. bizonyos esetekben, ha a fogeltávolítás után nem végezhető el azonnal az implantáció, a foghúzás helyének feltöltésére is kiválóan alkalmasak a csontpótló anyagok. Segítségükkel olyan csontszövet képződik, amely azután alkalmas az implantátumok befogadására.
Az alsó állcsont csontpótlására alkalmazott technikák
Az egyik alkalmazható technika az, hogy az állkapocs magasságát szendvicsszerűen emeljük meg. Ez úgy kivitelezhető, hogy az állkapocs csontját vízszintesen el kell vágni, és az elvágott részek közé kell behelyezni a csontpótlásra alkalmazott anyagot, amely ebben az esetben saját csont lehet.
Egy másik megoldás az ún. onlay-plasztika, amelyet úgy kell elvégezni, hogy a csontpótlásra használatos anyagot (általában csípőcsontot) az állkapocscsont szájüregi felszínére csavarozással rögzítjük. Ez a módszer jól alkalmazható, és gyakoribb is, mint az előző.
A felső állcsont esetén használatos csontpótlási módszerek
A felső állcsont csontpótlási eljárásainak legtöbbször előforduló esete az, amikor a szájüreg és az arcüreg csontfelszínei között rendelkezésre álló csontmennyiség kevés ahhoz, hogy abba biztonsággal fogászati implantátum legyen behelyezhető. Ennek megoldására alkalmazható az arcüreg alapjának megemelése, amit sinus elevációnak vagy sinus liftingnek nevezünk.
Az arcüreg-alap emelésről (sinus-lift, sinus-elevatio) itt olvashat bővebben!
